A félelem az egyik legősibb, és így az egyik legmélyebb, legprimitívebb reakciónk. A pszichológia az alapérzelmek közé sorolja. Az ösztönös félelmek mellett számtalan tanult félelem is létezik, melyekre életünk során, tapasztalataink, esetleges traumáink, illetve a környezetünkben élők viselkedése hatására teszünk szert.
„Nincs érzelem, mely az embert jobban megfosztja a cselekvés és gondolkodás képességétől, mint a félelem.” (Edmund Burke)
Tanult félelmeink
Kísérletek bizonyítják, hogy a félelem kialakulásához nem kell nekünk magunknak átélni egy adott traumát, elég, ha valaki máson látunk/érzünk félelmet. Az egészen kicsi gyerekek alig tartanak valamitől, teljes bizalommal vannak a világ iránt; egészen addig, amíg nem szembesülnek a félelem „arcaival”. Ők nem ódzkodnak az egértől vagy a póktól, de ez azonnal megváltozik, amint meglátják édesanyjuk arcán a viszolygást; nem félnek a kutyáktól, amíg egyszer rájuk nem kiabálnak: „Ne nyúlj hozzá, megharap!”.
Támogató félelmek, bénító fóbiák
Nem magával a félelemmel van gond, annak nagyon is van létjogosultsága, alapvetően roppant hasznos dolog. Örülhetünk, hogy őseink tartottak a tűztől és a vadállatoktól, hiszen így éltek túl és vitték tovább a vérvonalat. Modern világunkban is igaz, hogy félelemérzet nélkül napi szinten sodornánk magunkat és embertársainkat veszélybe. (Nem véletlen, hogy egy, a témát taglaló fórumon a legtöbb lájkot az a hozzászóló kapta, aki azt írta, hogy ő attól az embertől fél a legjobban, aki nem fél semmitől.)
Gond akkor van, amikor félelmeink akár betegesen túlzott fóbiákká fokozódnak,
hiszen ezek már nem védenek minket, sokkal inkább bénítanak azzal, hogy fölösleges szorongást, pánikot okoznak, bezárkózáshoz, kényszeres elkerüléshez vezetnek; így rengeteg élménytől fosztanak meg, illetve szükséges dolgok megtételétől tartanak bennünket vissza. Ez utóbbira lehet példa a fogorvostól való félelem.
A fogorvostól való félelem az egyik leggyakoribb fóbia
Szögezzük le: senki nem jár szívesen fogorvoshoz. Vannak – és milyen szerencsések is ők! – akik alapból egészen lazán veszik a dolgot. A többség azonban – becslések szerint az emberek 75%-a – képtelen szorongás, aggódás nélkül gondolni a rá váró beavatkozásra.
A fogorvostól való félelem mértéke igen széles skálán mozoghat az enyhe aggódástól a pánikig vagy akár a fogorvos teljes elkerüléséig.
Mégis, mitől alakul ki a dentofóbia?
Szerepet játszhat természetesen a szülők korai hatása: önkéntelenül átültetik az érzékeny antennákkal rendelkező gyermekbe a saját félelmeiket, szorongásaikat; esetleg unos-untalan ismételgetik a gyerek első fogorvosi látogatása előtt, hogy „Ne félj, nem fog fájni!”, amivel csak azt érik el, hogy az addig gyanútlan gyermekben óhatatlanul felmerül a kérdés: „Miért is nem kell félnem?”.
Sokszor a kezelésig elvezető fájdalmat azonosítjuk a fogorvosnál átélt élményekkel.
Ugyanakkor – és ez rossz hír a szakmának – a tapasztalatok és felmérések szerint
a ranglista élén a fogorvosnál szerzett negatív tapasztalatok állnak:
sokan máig emlegetik az iskolai fogászatokon megesett rémes történeteket, de előkelő helyen szerepelnek a felnőttként elszenvedett fájdalmas beavatkozások, valamint a személyzet nem megfelelő hozzáállása miatt átélt kiszolgáltatottság-élmény is.
Ördögi kör
Sokakat a félelem mellett már a szájukban kialakult állapot miatti szégyenérzet is visszatart, és végül tényleg
csak a legutolsó pillanatban kérik szakember segítségét.
Ekkorra viszont az eleinte még akár visszafordítható elváltozás vagy könnyedén kezelhető apró probléma jó eséllyel oly súlyossá vált, hogy már csak hosszadalmasabb, komplexebb, jóval költségesebb módon lehet orvosolni a bajt.
Mi a megoldás a dentofóbia ellen?
Tessék, itt a titok, nagyon egyszerű: addig keressenek, míg meg nem találják azt a fogászatot, ahol közvetlen, barátságos és nyugodt légkör uralkodik; és míg rá nem lelnek arra a fogorvosra, aki nemcsak hozzáértő, de kellően empatikus is;
aki mellett nem kiszolgáltatottnak érzik magukat, hanem egy kölcsönös bizalmon és őszinteségen alapuló emberi kapcsolat egyik felének.
A VitalCenter félelemmentes övezet
Napjainkban az innovatív technológiáknak, modern eszközöknek, a hatékony érzéstelenítőknek köszönhetően a fájdalommentes fogászati kezelés már alap, amit minden fogászat megígér, és a többség teljesít is. Vajon lehet ennél többet is nyújtani?
Klinikánk megmutatja, hogy lehet! Kérdezzék csak meg visszatérő pácienseinket, akiknek döntő többsége nem úgy gondol a fogászati kezelésekre, mint „szükséges rosszra”, nem kelletlenül érkezik hozzánk, hanem szorongások nélkül. Ahogyan egyikük fogalmazott:
„A VitalCenter nemcsak egy szigeten található, hanem maga is egy sziget – a béke és nyugalom szigete!”
Hogyan érjük el mindezt?
Fogászatunkon olyan páciensközpontú, emberi hozzáállás jellemző, ami megnyugtatja a rettegőt, bizalmat ébreszt a kétkedőben. Kiemelt hangsúlyt fektetünk a konzultáción történő őszinte beszélgetésekre, hiszen, ha a páciens megérti, mi és miért történik majd, mire számíthat, akkor elmúlik benne az ismeretlentől való félelem. Ez egy olyan energia- és időbefektetés, ami nagyon is megéri. És nemcsak a pácienseink jólléte és nyugalma miatt: hiszen mi is a jó hangulatú, kedélyes és eredményes munkanapokat szeretjük. Márpedig, ha rettegés ül a kezelőhelyiségen, akkor ott minden van, csak derű és eredményesség nincs.
Hozzánk nyugodt szívvel érkezhet és elégedett, szép mosollyal távozhat.
Válassza a VitalCentert kockázatok és mellékhatások nélkül, adjon egy esélyt magának, a fogainak, és adjon egy esélyt nekünk, hogy bebizonyíthassuk, lehet más egy fogászat!
Olvasnának még olyan páciensekről, akik a VitalCenterben küzdötték le a fogorvostól való félelmüket? Ismerjék meg Gabriella és Szabolcs történetét!
