Manapság már nemcsak a fogkoronák és porcelán héjak esetében elvárás a magas fokú esztétikum, hanem a fogtöméseknél is, így nálunk a szürke amalgámtömés szóba sem kerül, ha lyukas fogról van szó.
A konzerváló fogászat feladata a szuvasodás okozta károk helyreállítása, és a fog sérült részeinek fogtöméssel, vagy inlay-el való pótlása.
A fog betömésekor a szuvas részeket eltávolítjuk, a hiányzó részeket pedig a fogban megkötő anyaggal pótoljuk. Ezzel a módszerrel a szuvas fogak eredeti állapota és formája könnyedén helyreállítható. Az elmúlt évtizedek technikai fejlődésének köszönhetően a ma használatos korszerű tömőanyagok többsége kompozit anyagból, azaz kerámia és műgyanta keverékéből készül.
Pozitív tulajdonságai közé tartozik, hogy keménysége megközelíti a fogzománcét, ezért tartós, időtálló és mérettartó fogtömések készíthetők belőle. A kompozit mindemellett rendkívül esztétikus is, hiszen ma már többféle árnyalatban gyártják, így választott tömésünk akár tökéletesen azonos lehet saját fogunk színével is.
A tömőanyagot fényre kötő, vagy kétkomponensű változatban készítik, s annak megszilárdulása a fogban történik.
Esztétikai okokból, vagy amiatt, mert a meglévő amalgám tömés széli záródása már nem tökéletes, ajánljuk ezen tömések eltávolítását, majd korszerű kompozit tömést vagy inlayt készíthetünk.
A fogorvos a helyi érzéstelenítést követően fúrással eltávolítja a fog szuvas részeit, az esetleges régi amalgám tömést. Mindeközben az asszisztens elszívó berendezéseket tartva ügyel arra, hogy sem az amalgám por, sem a szuvas szövetek ne kerüljenek a páciens szervezetébe. Az üreg kialakítása után azt kitisztítjuk és a fog felületét előkészítjük, hogy a tömőanyag hozzá köthessen. Ezt követően magát a tömést több rétegben készítjük el. Legtöbbször fényre polimerizáló tömőanyagot használunk, ami azt jelenti, hogy a tömőanyag a látható fény kék tartományával megvilágítva köt meg.
Miután megköt a tömőanyag, a fogorvos lecsiszolja a felesleges anyagot, egyúttal pedig ellenőrzi, hogy a tömés nem akadályozza-e a fogak záródását. A legvégső lépés a tömés felszínének polírozása, ami egyfelől azért szükséges, hogy megjelenésében azonos legyen a többi foggal, másfelől pedig azért, hogy ne tudjon megtapadni a felszínén a lepedék.
Az esztétikus tömést kisebb és közepes mértékű fogszuvasodásnál lehet alkalmazni, ha a fogból megfelelő mennyiségű egészséges rész maradt, amihez hozzá köthető.
Nagyobb foghiányok kitöltése esetén, elsődlegesen a nagy rágófogaknál, ha a szuvasodás olyan nagy kiterjedésű, hogy a fogorvos nem tudja korrektül felépíteni a fog hiányzó részét, akkor inlay alkalmazására is sor kerülhet. Ebben az esetben a fogorvos előkészíti a fogat, erről lenyomatot vesz, és a tömés maga (az inlay) a fogtechnikai laboratóriumban készül el. A második alkalommal ezt a tömést a fogorvos speciális ragasztóanyaggal rögzíti a kialakított üregben. Az inlay elkészítéséig a páciens ideiglenes tömést visel.
Az inlay többféle anyagból, aranyból vagy egyéb ötvözetekből is készülhet, de a legesztétikusabb megoldás a porcelán vagy kompozit anyagból készült, a fog színéhez tökéletesen illeszkedő inlay.
Ha a hiány oly jelentős, hogy nem elegendő az inlay a fog struktúrájának helyreállítására, onlayt alkalmazunk: a szintén ragasztással rögzített betét, az inlayjel ellentétben, a teljes rágófelszínt beborítja.
Amennyiben a foghiány túllépi azt az optimális határt, amikor még töméssel vagy betéttel korrigálható, akkor koronával fedjük a sérült, károsodott fogat.
A fogak funkcionalitását egyre egyszerűbben tudják visszaadni a ma ismert fogászati eljárások, az igazi kihívás ma már az esztétika, a fogak tökéletes szépségének elérése. Dr. Lantos Endrével, a VitalCenter vezetőjével az esztétikai fogászat legmodernebb megoldásairól beszélgettünk.