„Búcsúzáskor a főorvos úrral megbeszéltük, hogy fél év múlva találkozunk a kontrollon. De én azért lehet, hogy hamarabb is eljövök. Megmondom őszintén, nagyon jó itt lenni.”
Hogyan jut el egy korábban a fogorvostól rettegő, 65 éves férfi odáig, hogy így nyilatkozzon egy fogászatról? Olvassa el a VitalCenterben fogpótláson átesett Unger Gyula történetét, és megtudja!
UNGER GYULA (65) beszámolója:
Amikor romlani kezdenek a fogak…
„Annak idején nagyon jó fogaim voltak, nem is nagyon törődtem velük, orvoshoz nem jártam. Aztán ahogy betöltöttem az 50. évemet, elkezdtek romlani, szuvasodni. Évente egy-egy ki is potyogott. Nejemmel beszéltük, hogy ez nem állapot; társasági emberek vagyunk, ám a fogsorom miatt mind megterhelőbbé vált az emberekkel való kommunikáció. (Az étkezéssel nem volt gond, mert a hátsók úgy-ahogy rendben voltak, főként a kirakatfogak romlottak). Végül, bár anyagilag sem álltunk a legjobban és félelem is volt bennem bőven, közösen eldöntöttük, belevágunk!
Próbálkoztam a TB-s fogászati ellátással… na, mit mondjak erről? Maradjunk annyiban, hogy rettentő hosszadalmas lett volna a teljes folyamat.
Amikor kiderül, hogy lehet más egy fogászat!
A VitalCenterre a neten való kutakodás során találtunk rá. Árfekvésben nagyon jó volt a többi privát klinikához képest, és nagyon korrektnek tűntek a vállalásaik.
A konzultáció során Lantos főorvos úr felmérte az állapotomat, majd felvázolt két opciót: implantátum vagy kivehető fogpótlás. Fizikai, anatómiai akadálya az implantátumnak sem lett volna, de anyagilag nem engedhettük meg magunknak. Abban maradtunk, hogy próbáljuk meg a kivehető fogsort, nézzük meg, hogyan működik, és ha nem érzem jól magam vele, macerásnak ítélem, akkor még mindig belevághatunk az implantációs kezelésbe. Ez a fogsor átalakítható az implantátumnak megfelelően, nem kellene teljesen a nulláról kezdeni.
Elkészült a röntgen és kitűztük a foghúzások dátumát; az alsó fogsorral kezdtük. A korosztályom képviselői igazolhatják, hogy számunkra a fogászat egyet jelent a fájdalommal és félelemmel, hiszen a mi időnkben még nem voltak ennyire korszerű gépek, technológiák, mint most. Úgyhogy amikor a főorvos úr azt mondta: na, először húzzunk kilencet, megállt bennem az ütő. Kilencet??? Igen, kilencet.
A szájsebészeti munkát Poncz doktor úr végezte. A nagyfiammal lehet egykorú, de a belőle áradó végtelen nyugalom biztonságot adott. Mindent alaposan elmagyarázott: melyik oldalról kezdjük, hol fejezzük be. A húzások során folyamatosan kérdezte, minden rendben-e. Őszintén mondom, semmit nem éreztem. És egyszer csak azt mondta: készen vagyunk. El sem hittem, amíg oldalra nem néztem, ahol a kis tálcában valóban ott volt a kilenc fog. Alul egyetlen saját fogam maradt meg hátul, az szolgál az alsó fogsorom rögzítésére.
Ami a legfontosabb: egy órát sem voltam fogak nélkül, ugyanis az első menetben, a húzások és az ínyem összevarrása után kaptam egy ideiglenes fogsort;
ehhez a főorvos úr még akkor vett lenyomatot, amikor megvoltak a saját fogaim. Sőt, kaptam fölső fogsort is, ami akkor még kapcsolódott a négy sajáthoz; amikor két hét múlva azokat is kihúzták, az ideiglenes fogsort egyszerűen kipótolták.
Olyan három hónappal később, az íny teljes regenerálódása után a főorvos úr lenyomatot vett az ínyemről a végleges fogsorhoz. Együtt választottunk színt és formát; számomra a természetes hatás fontos szempont volt. A próbák során sokat korrigált Lantos doktor, hogy a fogsor pontosan záródjon, stabil legyen és esztétikus. A végeredmény önmagáért beszél.
Amikor visszatér a derű és az önbizalom
Lelkileg sem volt könnyű megélni a fogaim romlását. A családban mindig mondták, hogy milyen jól nézel ki, milyen jól tartod magad a korodhoz képest, csak hát a fogaid…. Most ők is velem örülnek, és csodájára járnak az új mosolyomnak.
A magammal való viszonyom is teljesen más lett, nőtt az önbizalmam, derűsebb vagyok és nyugodtabb.
De mondok még valamit: amíg gond volt a fogaimmal, fáradékony voltam, állandóan száraz volt és viszketett a szemem. Amint kihúzták a rossz fogaimat, megszűnt minden bajom, a szemszárazság, a fáradékonyság, az ízületi fájdalmak. És ez csodálatos, mert bár nyugdíjas vagyok, de mind fizikailag, mind szellemileg aktív életet élek; van egy kis tanyánk, ahol reggeltől estig kertészkedek, most épp egy kis faházat építek.
Én azt mondom, ezt az egészet elhatározni nehéz, de ha egyszer belevágunk, viszi az embert lendület és történnek a dolgok.
Az első foghúzás előtt nem tudtam magam hova tenni a félelemtől, hogy megyek haza, tudok-e vezetni, ilyenek. A feleségem is odavolt, hogy jaj most mi lesz, majd egész éjszaka borogathat engem. Mindkettőnket meglepett az egész könnyedsége. Úgyhogy most már ő is szeretné rendbe hozatni a fogait; mondtam is ma a főorvos úrnak, hogy most az asszony következik. És csakis a VitalCenterben!
Megbeszéltük azt is, hogy a kontroll olyan fél év múlva esedékes. De én azért lehet, hogy hamarabb bejövök, mert megmondom őszintén, nagyon jó itt.”
Sikeres fogpótlás, széles mosoly
Dr. Lantos Endre így emlékszik vissza az esetre
„Unger úr a korábbi fogászati tapasztalatai miatt félelmekkel és fenntartásokkal tele érkezett. Meg kellett őt nyugtatni és megszerezni a bizalmát. Ez sikerült is, és ebben fontos szerepe volt a felkínált többféle opciónak.
Nem véletlenül alaptétel számomra, hogy a legjobb tudásom szerint segítek a pácienseknek eligazodni a megoldási lehetőségek között, hiszen az a tapasztalatom, hogy az emberek hálásak a választási szabadságért.
Ugyanígy, maximálisan sikerült megnyerni a közreműködését a fogpótlást előkészítő jelentős szájsebészeti beavatkozáshoz, illetve kialakítani benne azt a fajta tudatosságot a szájhigiénét illetően, ami ebben a korosztályban egész egyszerűen azért nincs meg, mert az ő idejükben még nem fordítottak figyelmet az edukációra. Kihívás volt ez az eset, de ez a hivatásom szépsége!”
Klinikánk alapítója, dr. Lantos Endre emléke szívünkben örökké él. Munkánk során továbbra is az általa megteremtett szellemiséget képviseljük. Köszönjük Pácienseink bizalmát és támogatását.
