Éva mindig odafigyelt a fogaira. Rendszeresen járt ellenőrzésre, és sokáig nem volt komolyabb fogászati problémája. Aztán megváltozott valami. Ínyprobléma, kezelések sora – mégis egyre romlott az állapota. Végül eljött az a pont, amikor már nem tudott felszabadultan mosolyogni. „Ez így nem mehet tovább” – mondta ki végül. És lépett. Olvassák el Csikiné Bíró Éva őszinte beszámolóját az All-on-4 kezeléséről.
Éva mindig odafigyelt a fogaira. Rendszeresen járt ellenőrzésre, és sokáig nem volt komolyabb fogászati problémája. Aztán megváltozott valami. Ínyprobléma, kezelések sora – mégis egyre romlott az állapota. Végül eljött az a pont, amikor már nem tudott felszabadultan mosolyogni.
„Ez így nem mehet tovább” – mondta ki végül. És lépett.
Olvassák el Csikiné Bíró Éva őszinte beszámolóját az All-on-4 kezeléséről.
Amikor a mosoly már nem szabad
„Nekem alapvetően nem voltak rosszak a fogaim. Mindig odafigyeltem a szájápolásra, rendszeresen jártam ellenőrzésre, sokáig komolyabb beavatkozásra sem volt szükség. Talán ezért is volt különösen nehéz elfogadnom, hogy mégis idáig jutottam.
Körülbelül húsz évvel ezelőtt kezdődött – egy ínytasak, egy fogeltávolítás, majd egy fokozatosan romló állapot, amit egy ideig kezelésekkel és pótlásokkal még sikerült egyensúlyban tartani. Kívülről nézve tulajdonképpen rendben volt a mosolyom, de közben a problémák egyre súlyosabbá váltak. A fogaim mozogtak, és az ínyem annyira visszahúzódott, hogy már a pótlás váza is kilátszott.
Én alapvetően vidám ember vagyok, szeretek nevetni – de már azon kaptam magam, hogy tudatosan visszafogom, hogyan mosolygok. Ekkor mondtam azt, hogy ez így nem mehet tovább.”
Találkozás a VitalCenterrel
„Mielőtt a VitalCenterbe kerültem, több helyen is jártam konzultáción. Szerettem volna pontosan látni, milyen lehetőségeim vannak, mire számíthatok. Végül egy ismerősöm ajánlására jutottam el a margitszigeti rendelőbe. Addigra már tisztában voltam azzal, hogy a fogaim menthetetlenek. Nagyon nehéz volt, de elfogadtam, tudomásul vettem, és készen álltam a változtatásra.
Azt, hogy jó helyen vagyok, a rendelőbe lépve szinte azonnal éreztem. Ez a benyomás később is újra és újra megerősítést nyert. A csapat minden tagja – a recepciósoktól az asszisztenseken át a kezelőorvosaimig – kedves, segítőkész és empatikus volt. És ami talán még fontosabb: a megnyugtató légkörnek köszönhetően egy pillanatra sem féltem, a teljes kezelés során
biztonságban éreztem magam.”
A képen kezelőorvosaival, dr. Völgyesi Jankával és dr. Péter Györggyel.
Van megoldás: All-on-4
„A konzultáció dr. Péter György főorvos úrral történt meg. Az alapos vizsgálatot követően megerősítette, amit már tudtam: a fogaim hosszú távon nem menthetők. És rögtön hozzátette, hogy létezik egy teljes körű megoldás – az All-on-4.
Bevallom, amikor a doktor úr elmondta, hogy egy műtét során az összes fogamat eltávolítják – először az egyik, majd a másik állcsonton –, megijedtem. A tudat, hogy alapvetően ép fogakat kell kihúzni és a két műtét után nem marad egyetlen sajátom sem, letaglózott.
Dr. Péter György nyugalma, szakmai magabiztossága, és az, hogy minden kérdésemre részletesen válaszolt, sokat segített ebben a helyzetben. Igent mondtam a kezelésre.”
Két műtét, és az első napok
„Az első műtétre az alsó állcsonton került sor, ott nyolc fogat húzott ki a doktor úr. A kapott nyugtató teljesen ellazított, inkább csak emlékfoszlányok maradtak meg. Fájdalmat nem éreztem. Ami utána jött, azt viszont nem szeretném és nem is tudom szépíteni. A duzzanat, a véraláfutások és a feszítő érzés kellemetlen volt. Az első két-három nap volt a legnehezebb, a duzzanat nagyjából egy hét alatt húzódott le. Jegeltem, amennyire csak lehetett, és próbáltam türelmes lenni. Amikor ezen túl voltam, jött a második műtét. Felül több húzás történt, és az azt követő pár nap is megterhelőbb volt.
Nem mondhatom tehát, hogy ez „semmi”. De azt sem, hogy elviselhetetlen. Inkább egy kellemetlen, de átmeneti időszak. És végig ott volt bennem, hogy ennek célja van – ezen egyszerűen át kell menni.”
Az ideiglenes pótlás és a visszakapott mosoly
„A lenyomat alapján készített ideiglenes pótlásokat nagyon gyorsan, már egy-két nappal a műtétek után megkaptam. Ahogy páciensbeszámolókból olvastam, azoknak, akik teljes foghiánnyal vagy kivehető protézissel éltek korábban, ez sokszor egy jelentős, akár katartikus fordulópont. Én ezt nem éltem meg ennyire intenzíven, de így is nagyon sokat jelentett.
Egyáltalán nem volt művi, sőt kifejezetten természetes hatást keltett. Megmaradtak benne azok az apró eltérések, szabálytalanságok is, amelyek korábban jellemezték a mosolyomat. Ettől nemcsak egy átmeneti megoldás lett, hanem egy biztos pont a gyógyulás hónapjaira – amivel újra tudtam mosolyogni.
Többen is megjegyezték, milyen szép lett – és erre mondták a rendelőben, hogy a végleges cirkónium pótlás ennél még sokkal szebb lesz.
Öt és fél hónapig viseltem, és ez idő alatt igyekeztem mindent betartani, amire az étkezéssel és a tisztítással kapcsolatban felhívták a figyelmemet. Ez járt némi lemondással és odafigyeléssel, de nem éltem meg teherként –
tudtam, hogy ez a végső eredmény alapja.”
A végleges pótlás – ez jó lesz, ez én vagyok
„A végleges pótlás tervezésekor a protetikai részért felelős Völgyesi Janka doktornővel átbeszéltük, hogy mit szeretnék viszontlátni. Az volt a legfontosabb kérésem, hogy ne egy steril plakátfogsort kapjak, hanem olyat, ami életszerű, illik hozzám, az arcom karakteréhez. A korábbi pótlásnál valamivel világosabb színt szerettem volna, de semmiképp sem túl fehéret. A doktornő figyelembe vette a kéréseimet, de finoman terelgetett is, ahol kellett. Így lett a végeredmény pontosan olyan, amilyennek elképzeltem: életszerű és harmonikus.
Abban a pillanatban, amikor a helyére került a pótlás – még nem is rögzítette, csak beillesztette a doktornő – éreztem, hogy ez jó lesz. Nem volt szokatlan, nem volt idegen – olyan érzés volt,
mintha mindig is ezzel éltem volna.
Amikor kijöttem a rendelőből, egyszerűen nagyon boldog voltam. Beültem az autóba, és az első dolgom az volt, hogy küldtem egy szelfit a férjemnek és gyerekeimnek. Egy nagy mosolyt. Azonnal visszaírtak: Anya, ez csodaszép lett!”
A zöldpaprika és a boldogság
„Talán megmosolyogtató, de az új pótlásommal az első felejthetetlen élményt egy sötétzöld paprika adta. Imádom a ropogós zöldségeket, különösen a kicsit kesernyés zöldpaprikát, de a műtétek utáni hónapokban nem fogyaszthattam ilyesmit.
Amikor a doktornővel a végleges híd átadásakor átvettük a teendőket – hogyan ápoljam, mire figyeljek –, feltettem az engem akkor legjobban foglalkoztató kérdést: „És ropogtathatok?” A válasz egy mosolygós és határozott igen volt.
Még aznap este eljött a pillanat. A családom tudta, mire vágytam az elmúlt időszakban a legjobban, és már ott várt az asztalon néhány friss sötétzöld paprika. Fogtam egyet, és beleharaptam. Leírhatatlan volt –
a teljes felszabadultság érzése.”
Visszatérés önmagamhoz
„Ez a felszabadultság azóta is tart. Az, hogy korábban hosszú időn át minden mosolygásnál átfutott a fejemen: látszik? nem látszik? – szomorkás alaphangulatot adott a napjaimnak, és egy folyamatos, sokszor észrevétlen önkontrollt jelentett.
Ez most nincs. És ez nagyon jó érzés.
Szabadon beszélhetek és nevethetek – és ez az én igazi alaptermészetem. A családtagjaim azóta is gyakran mondják, mennyire szép lett a mosolyom. Velem örülnek.
Vidámabb lett az életem, és minden könnyebb.
Ha tudtam volna, hogy ez ilyen, sokkal hamarabb belevágtam volna.”
Üzenet a hezitálóknak
„Ne várják meg, míg lassan teljesen eltűnik a mosoly és az önfeledtség az életükből. Induljanak el, és keressék meg azt a helyet, ahol biztonságban érzik magukat, és egyértelművé válik a döntés.
Nem mondom, hogy könnyű az út. Az enyémben is voltak nehézségek, lemondások. De amikor beleharaptam abba a zöldpaprikába, vagy amikor a gyerekeim azt írták: Anya, ez csodaszép lett –
akkor tudtam, hogy megérte. És azóta is ezt érzem.”
